Semmi meglepetés, ez nagyon jó – Honor 6 teszt

A múlt héten már említettük, hogy olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Honor márka hazai képviselőjétől kaptunk egy teszt példányt a vadonatúj, Honor 6-os készülékből. De mi is az a Honor? Nagyon gyorsan, azoknak, akik nem követték az elmúlt heteket. A Huawei úgy döntött, hogy létrehoz egy új márkát, ami kifejezetten a prémium készülékek számára készült. Mert hiába tudják a geek-ek, hogy a Huawei már régen nemcsak olcsó, és egyszerű kis tucat androidos mobilokat gyárt, sokan mégis a távol-keleti céget az olcsósággal, és nem a prémium, jó minőségű termékekkel azonosítják.

A Honor 6-tal a cél az volt, hogy egy nagyon erős hardverrel rendelkező telefont, relative elérhető áron tudjanak a vásárlók számára szállítani. Azt hiszem, bátran állíthatjuk, ez sikerült. Aki végigolvassa a Honor 6 specifikációját, azonnal láthatja, a készülék nem egy hétköznapi, átlagos telefon. Full hd kijelző, nyolc mag (és nem a MediaTek féle), 3 GB RAM? Ezek az adatok manapság még egy notebookban is megállnák a helyüket, nemhogy egy telefonban, amit a zsebünkben hordunk (és ez nem hajlik meg). A hardvert részletesebben majd leírjuk, de első körben ezzel nem untatnék senkit. És mindez mennyibe kerül? A Honor kezdő ára 105 ezer forint. Ennyi, és nem több. A készüléket egyébként kizárólag online, az Extrem Digitalban tudjuk megvenni, az utcai mobil árusoknál és a szolgáltatóknál ne is keressük. Nyerni viszont nyerhetünk, akár egy Honor 6-ot is, nincs más dolgunk mint ide kattintani, regisztrálni és a megfelelő időben teljesíteni egy egyszerű feladatot.

A Honor külsőleg nem talált fel semmi újat, bár manapság, valljuk be, nehéz olyat alkotni, amit még nem látott a világ, ráadásul úgy, hogy az azért a közösség nagy részének pedig tetsszen. Ettől eltekintve a lekerekített téglalap forma szép, hiszen a ház vékony, oldalát pedig az elegáns fém szál dobja fel. Szemből az 5 hüvelykes kijelző uralja a teret, oldalt van egy kicsi hely csak a keretnek, és alul, illetve felül sincsen felesleges tér. Szinte hihetetlen, hogy sikerült ekkora helyre bezsúfolni ekkora panelt, sokkal kisebbnek érződik, mint amekkora valójában.

Az 5 hüvelykes panel felbontása full hd (445 ppi), pixeleket ne is keressünk, csak ragyogó színeket. A kijelző fényereje megfelelő, és a betekintési szögre sem lehet panasz. A külső behatásoktól Gorilla Glass 3 védi, és kapott egy ujjlenyomat-mentességet garantáló bevonatatot is. Hogy ez tényleg így van-e, illetve hogy milyen megoldás van mögötte, azt pontosan nem tudom, de az tény, hogy sokkal kevésbé látszódott meg rajta bármi, mint például a naponta kezemben megforduló iPhone 5s-en. Bár lehet placebó.

Nincsenek fizikai gombok, nincsen home gomb, sőt még gyártó logó sincs. Ami van, az egy kamera, és az én nagy kedvencem, az értesítési LED. A készülék bal oldala teljesen homogén, egy árva gomb, vagy csatlakozó nyílás nincs rajta. Felül találjuk a jack csatlakozót, és egy infra jeladót, amihez alap esetben érdekes módon nincsen semmilyen alkalmazás. De szerencsére az interneten könnyen találhatunk rá megoldást, és máris kaptunk egy távirányítót. Nincs más dolgunk, mint a két alkalmazást feltelepíteni, és utána beállítani az eszközt. Ez is pofonegyszerű, csak ki kell keresni a listából a márkát, rámutatni, és ha szerencsénk van, már működik is. Mi egy több éves Philips TV-vel teszteltük, minden gond nélkül felismerte. A kevésbé ismert Eminent média lejátszó nem volt a listában, de szerencsére „kézzel” is hozzá lehet adni új készülékeket, és ilyenkor egyesével be tudjuk programozni a gombokat a távirányító segítségével. Nincs más dolgunk, mint megnyomni a megfelelő gombot a távirányítón a telefon infra portja felé.

Jobb oldalt a bekapcsoló gombot és a hangerő fel le állítást, illetve szintén a jobb oldal alsó részében rejtették el a mérnökök egy apró kis ajtó mögé a micro SD és SIM kártya helyet. Alul pedig, milyen meglepő, a micro USB bemenetet találjuk. A készülék hátulja üveg, de ezentúl nem rejt semmi izgalmat, vagy váratlant. A bal felső sarokba került a 13 megapixeles hátlapi kamera, dupla LED vakuval. Alul még egy apró hangszoró nyílást találunk, illetve a gyártó finoman elhelyezett, koránt sem tolakodó logóját.

Belső

Ha kívülről körbejártuk, érdemes benézni a borítás alá, mert ott már bőven akadnak izgalmas dolgok. A bevezetőben már említettük, hogy nem kispályás a hardver. A Honor-ban a Kirin 920 chipset található, amely nem kevesebb, mint 8 – azaz nyolc – processzor magot képes felmutatni. Ez persze nem 8 teljesen egyforma, és egyenrangú magot jelent. Négy Cortex-A7-es és négy Cortex-A15-ös magot tartalmaz a chip, amelyet a telefon képes egyesével kapcsolgatni, a lehető legjobb energia felhasználás érdekében. Így, ha csak zenét hallgatunk, vagy egy todo appot nyomkodunk, a négy erősebb mag lekapcsol, és a kisebb teljesítményű, de alacsonyabb fogyasztásúak működnek. Ha egy izmosabb 3d-s játékkal játszunk, a helyzet megfordul. Apropó 3d és játék, a CPU mellett a Mali-T628 MP4-es modellje teljesít szolgálatot, kiegészülve nem kevesebb mint 3 GB rendszer memóriával. Ez bizony az élvonal, de erősen, sok csúcsmodellnek kikiáltott márkás mobil sem tud ennyire erős hardvert felmutatni.

A teljesítmény egyébként jól látszik a közkedvelt AnTuTu mérőszoftverben is, a készülék az élvonalban van, és 40 ezernél is több pontot lapátolt össze. HTC One M8, Galaxy S5, Sony Z3, ilyen illusztris társaságban van a szerény Honor. Ezek után már nem meglepő, hogy képtelenség megszorítani a hardvert, a Real Racing 3 és társai is simán, és olajozottan futnak, ráadásul még a multitasking sem kottyan meg a készüléknek, lazán válthatunk több játék között.

Szoftver

A rendszert az Android 4.4.2-es verziója élteti, amire felkerült a Huawei saját kezelőfelülete, az EmotionUI 2.3. Most biztos többen vannak, akik felsikítanak, hogy miért? Hát igen, a tiszta Android élmény sok esetben jobb, de a Honor 6-on lévő felület nem ront sokat az összképen. Érdekes hiányosság, hogy az EmotionUI-nak már van 3.0-ás változata is, de a Honor 6-ra nem került fel. Valószínűleg később megkapja a csúcsmodell is a friss kezelőfelületet.

A felület egyik fő „érdekessége” vagy eltérése a szokásos felületektől, hogy nincsen elkülönítve a telepített alkalmazások listája és a főképernyő. Egyszerűen megmondva ami alkalmazást feltettünk, az kint van a főképernyőn. Természetesen az appokat a főképernyőn tudjuk mappákba rendezni, így nincsen káosz, és az Android egyik fő ütőkártyája, a widgetek is elérhetőek. A felület egyébként éppen annyira eltérő, és éppen annyira működik másképpen, hogy azért nem túl zavaró. A menük színe fehér – kék, ami nekem nem a kedvenc összeállításom, és például a Spotify vezérlőgombjai az értesítési sávban nem is látszónak túl jól ebben az összeállításban. Ettől függetlenül még bőven ízléses a munka, és vannak szerethető apróságok is. Ilyen például az felső értesítési sáv, ami ketté van osztva, és attól függően, hogy a jobb, vagy a bal szélét húzzuk lefelé a képernyőnek, kapjuk meg az értesítéseket, vagy érjük el a gyorsbeállításokat. Utóbbiban nem spóroltak a mérnökök, és elsőre könnyű elveszni benne szemmel, mert szinte az összes ki-be kapcsolási opciót elérhetjük itt. A két tab között egyébként oldalra swipeolással válthatunk, így ha valakinek kisebb keze van, és a csak jobb oldali sávot tudja lehúzni, ő is elérheti az értesítéseket.

Van egy úgy nevezett lebegő gomb, amivel kísérleteztem pár napig, de nekem nem vállt be, ettől azonban még lehet sokaknak hasznos. A lebegő gomb lényegében egy apró kör, amelyet hozzátapaszthatunk a kijelző széléhez, és pár funkciót innen is elérhetünk. Mivel a készülékből a szenzorokat és érzékelőket sem spórolták ki, így elég sok mód van arra, hogy gesztusokkal vezéreljük a telefont. Lefordítással némítás, felemeléssel hívásfogadás, hogy csak a fontosabbakat említsük. Ezek pár éve még nagy durranásnak számítottak, manapság szinte már hétköznapi megoldások, de attól még hasznos funkciók. Szintén a hasznos kategóriába sorolható, és így az ősz vége felé különösen jól jön a „kesztyű mód”, aminek a használatával nem feltétlen kell kibújtatni a kezünket a kesztyűből, hogy a telefont vezérelni tudjuk.

Még egy fontos apróság, ami jól jöhet. a lezárt képernyőn alulról swipeolva egy gyorsmenüt érünk el, ahova a mérnökök a zene vezérlőgombjait tették, illetve 4 gyorsindító ikon: Naptár, Tükör, Zseblámpa és a Számológép. Kicsit hasonlít az iOS vezérlőpaneljére.

Nem az UI az egyetlen extra dolog a telefon szoftverében, kapunk pár előre telepített alkalmazást. Ez általában megint megosztja az embereket, van aki szerint jó, ha a fontosabb apróságokat, esetleg saját appokat a gyártó előre felrakja a telefonra, más pedig inkább maga szereti beosztani, hogy mi legyen fent a telefonon, és mi nem. A Honor esetén nem estek túlzásba a mérnökök, sőt van kifejezetten hasznos „házi” app is. Ez a Telefonkezelő, ahol 8 fontosabb pontba szedték az olyan hasznos dolgokat, mint pl. az optimalizálás, felesleges dolgok takarítása, energiatakarékosság, vagy bejövő hívások kezelése. A Telefonkezelőben nagyon sok mindenre van lehetőségünk, lényegében egy beállítások vol. 2, mégis sikerült olyan UI-t csinálni hozzá, ami nem rémíti el a felhasználót attól, hogy foglalkozzon ezekkel a részletekkel is.

Fotó

A Honor 6 a fotókészítést sem veszi félvállról. A hátlapon található kamera 13 megapixeles, amely F2.0 fényérzékenységgel rendelkezik. Dedikált kamera gombot nem kapott a készülék, de mégis van egy mód arra, hogy szinte azonnal készítsünk képet. Elég csupán a hangerő le gombot kétszer megnyomni egymás után, lezárt képernyőnél, máris készít egy képet a telefon. Ilyenkor persze ne várjunk tökéletes képet, de ha gyorsan el kell kapni egy pillanatot, ennél gyorsabb megoldás nincs. Ha nem a gyorsaság a lényeg, a kamerát normális módban is elindíthatjuk a lezárt képernyőről. A jobb alsó sarokban található kamera ikont húzzuk felfele (egy újabb iOS hasonlóság). A készüléket egyébként bőven ellátták különböző kamera beállítási lehetőségekkel, csak győzzük megtalálni azt, ami az adott pillanathoz a legmegfelelőbb. Természetesen gondoltak azokra is, akik nem hozzáértőek, és még telefonnal is csak „koca” fotósok. Nekik lesz megfelelő az alapértelmezett „S” (intelligens) mód, amikor a telefon megpróbálja eldönteni, hogy éppen milyen témájú képet csinálunk, és mik a megfelelő beállítások. Emellett olyan extra opciókat is kapunk, mint például a szépítés, vízjelezés, utófókusz, HDR vagy éppen a panoráma mód. Jómagam nem vagyok egy nagy fotós alkat, de az biztos, hogy a Honor 6 iszonyatosan gyorsan készíti a képeket, szinte észrevétlenül. A minőségre én nem akarok kitérni, de panaszra nem lehet okunk. Az egyik legviccesebb extrával azonban sok időt töltöttem. A szépítéssel utólagosan is tudjuk manipulálni a képet, fogat tudunk fehéríteni, arcot, orrot vékonyítani, vagy éppen a szemeket megnövelni.

Honor 6 képek:

Ugyanaz a kép iPhone 5s készülékkel:

Az előlapi kamera egy kisebb, 5 megapixeles modell, de a videótelefonáláshoz, vagy a manapság népszerű „selfie” készítéshez még mindig tökéletes. Ennél a kameránál is megvan a lehetőségünk arra, hogy különböző extrával felturbózzuk a képet, mint például a vízjel vagy a szépítés.

Összegzés

A rövid idő alatt, amíg a Honorral barátkoztam, negatív dolgot nem tapasztaltam. A sebességre ahogyan már említettem, nem lehet panasz. A készülék fogása is kényelmes, iszonyatosan könnyű, már-már keresi az ember az akkumulátort, mert nem lehet, hogy benne van. Az én kezemnek már általában az ekkora méretű kijelzővel szerelt telefonok túl nagyok, a Honor mégis kényelmesen feküdt benne, és a kijelző felső sávját is elértem (bár igaz, hogy a jobb felét). Kapunk FM rádiót, ha valakinek nem lenne jó a Spotify, kapunk értesítési LED-et, amit sok-sok telefonról lehagynak. Ha hibát akarnék keresni, talán azt mondhatnám, hogy nincs NFC. Viszont ezt a fajta technológiát még annyira újnak találom, és nem elterjedtnek, hogy nem hiányzik. (Bár tegyük hozzá gyorsan, van olyan modell verziója a Honor 6-nak, amiben van NFC.)

A Wifi, Bluetooth és GPS dolgokat nem említettem a leírásban, mert egyszerűen nincs miről beszélni, minden simán, és gördülékenyen működik. A Honor 6 könnyedén kapcsolódott az autós rádióhoz bluetooth-on, hiba nélkül felmászott a különböző Wifi hálózatokra, és a pozíciót is pontosan és gyorsan határozta meg. Akkumulátora 3100 mAh-ás, ami kell is a nagy kijelzőhöz. A hardver viszont okosan gazdálkodik az energiával, és a Honor 6 sokáig bírja szuflával. Ha már közel a vég, érdemes bekapcsolni az ultra-energiatakarékos módot, amivel a készülék korlátozza a működését az üzentekre és telefonhívásokra.

105 ezer forintos árával nem egy olcsó telefon, úgyhogy aki 50-60 ezer forintért keres készüléket, ne a Honort keresse. Viszont aki alapvetően egy csúcstelefonra vágyik, anyagi kerete egy kicsit több, és nem ragaszkodik a megszokott márkákhoz, mindenképpen tegyen egy próbát a Honor 6-tal. Nem hiszem, hogy bárki is megbánná. Ezt a teljesítményt egy-egy ismert márka dupla ennyiért tudja csak felmutatni, a Kínai MTK-s 8 magos telefonokkal pedig nem egy ligában focizik a Honor.

Aki szeretne, most „virtuálisan” beállhat egy sorba a Honor 6-ért, és regisztrálhat egy egyszerű játékra, amivel még nyerhet is egyet ebből a szuper telefonból. A Honor 6 mellett van lehetőségünk arra is, hogy a Honor 3C-t nyerjük meg. A két telefon mellett még bluetooth headsetet, hangoszórót és egy külső akkumulátort is nyerhetünk. Beállni a sorba, és regisztrálni itt tudtok.

Tetszett:

• ár / érték
• iszonyatos teljesítmény
• könnyű, mégis stabil ház, nem recseg, nem ropog
• értesítő led

Nem tetszett:

• saját Android felület és billentyűzete

Frissítve:

A teszt írása után jött a hír, hogy aH onor 6 is megkapja a cég EMUI 3.0-ás kezelőfelületét, melyet még szeptemberben, a berlini IFA kiállításon mutattak be. A rendszer egyik legnagyobb újítása, hogy lehetővé teszi az 5 hüvelykes képernyő kezelését egy kézzel, még a kiskezűek számára is.