Teszt LG L70 – kis pénz, nagy foci?

Vannak olyanok, akik nem szeretnek olcsó, középkategóriás, vagy még annál is lejjebbre pozicionált készülékeket tesztelni. Én ezzel pont fordítva vagyok, unom már a csúcsmobilokat, és szeretem megnézni, hogy éppen mi zajlik az alsó ligában. Ráadásul sok pénzért könnyű jó telefont készíteni, és vásárolni, viszont ha keveset szeretnénk költeni rá, akkor bizony meg kell nézni, hogy mit veszünk. Kevés pénzből persze tökéleteset nem lehet alkotni, de időről időre érdemes megnézni, hogy mit lehet kihozni 40-50 ezer forint környékén.

Az LG L70, amikor bemutatkozott a nyár előtt, 50 ezres kezdőárral indított, ám ez mostanra már lecsökkent, és újonnan is 40 ezer forint környékén már megvásárolhatjuk a készüléket. De mit kapunk ennyiért? Kaphatnánk többet, jobbat? Most a szürke importos négy és nyolc magos androidos telefonokat vegyük ki a képletből. Szerintem az LG kihozta a maximumot, sőt olyan extra finomságokat is pakolt bele, ami talán feledteti a hátrányokat.

Külső, csomagolás

A készülék egy meglehetősen kicsi, zömök dobozban került hozzánk. Ez manapság már nem meglepetés, szerencsére a gyártók leszoktak a nagy dobozokról, az install és driver CD-k is a múlté. A fehér-piros színekben játszó doboz alig szélesebb, mint a telefon, jól belezsúfolták a csomagláskor a sallangokat. Kinyitva sok meglepetést nem kapunk, szabványos USB-s töltő, levehető csatlakozóval (aki ezt annó kitalálta, biztos betegre kereste magát), egy gyári mikrofonnal ellátott fülhallgató, akkumulátor és a papírok. A fülessel egyébként úgy vagyok, hogy akinek a gyári nem elég, az vesz magának jobbat, de általános használatra megfelelő. A készülék úgysem fog olyan hangot kiadni, mint a drága erősítők.

Én a fehér modellt kaptam kézhez, de létezik fekete kivitel is. Az talán kicsit jobban beleunalmasodik a sorba, a fehér szín, főleg az oldalt végigfuttatott króm csíknak hála jobban néz ki. Felépítésében semmi különöset és szokatlant nem tapasztalunk, vékony ház, a sarkokban lekerítve. A káva oldalt egész vékony, persze nem annyira, amennyire sokan szeretnék, de azért sok helyet nem pazarol. A 4.5 hüvelykes IPS-es kijelző alatt találjuk a három androidos gombot: menü, vissza és home. Ezek közül az első kettő kapacitív, a középső pedig nyomógombos. A kijelző felbontása nem túl vérmes, már tavaly is azt mondtuk a 480 x 800 pixelt felmutató panelekre, hogy hát elég vérszegény, de ebben az árkategóriában sokkal jobbat nem várhatunk. Én a pixeleket nem láttam, pedig retinás készülékkel élek a hétköznapokban. Ami zavart, az a fényereje és a színek, amik egy kicsit túl fakók, élettelenek. Betekintési szöge elég jó, bár ritka, hogy valaki oldalról nézze a telefont. A képernyőt egyébként egy Gorilla Glass 2 üveglap védi a karcoktól, de azért ha valaki biztosra akar menni, jobban teszi, ha egy fóliát is felsimít rá. Az olcsóság ára, hogy a fénymérő szenzor kimaradt, így automatikusan nem tudja állítani a fényerőt a készülék.

A csatlakozók és gombok kiosztása szokásosnak tekinthető, felül a jack, alul az USB, bal oldalon a hangerőszabályzó, jobb oldalon pedig a bekapcsoló gomb található. Az előlapon egy 0.3 megapixeles kamera található, a hátlapon pedig egy 5 megapixeles.

Belső, hardver

Az ott bizony NFC csatlakozás

A készülék központi egysége a Qualcomm Snapdragon 200-as (MSM8210) processzora, amelyet Adreno 302 GPU és 1 GB RAM támogat. Ezek közül leginkább a RAM-nak örülhetünk, az 1 GB, ha nem is meglepetés, de mindenesetre szívet melengető ebben a kategóriában. A processzor és a grafikus gyorsító belépő modellek, ezekkel nem fogunk szédítő sebességgel 3D játékokat játszani, de az egyszerűbbeket könnyen viszi, és a hétköznapi alkalmazásokat, social appokat is megfelelő sebességgel mozgatja. A készülék belső tárhelye csupán 4 GB, ami eleve nem sok, de az Android mellett még az LG szoftverei és alkalmazásai is le-le csippentenek belőle, így a felhasználónak már csak másfél gigabájt terület marad. Persze óriási és nagy játékokat a hardver miatt eleve nem telepítünk egy ilyen készülékre, de azért nem ártott volna egy 8 GB-os belső az L70-be.

A hátlapi kamera maximum 2560 x 1920 felbontású képet tud készíteni. Nappali fényviszonyok mellett egész jó képek készíthetőek vele, de természetesen sokat ne várjunk tőle. A közösségi oldalakra, és gyors pillanatok, bulik megörökítésére tökéletes. Videót csupán 800 x 480 felbontásban rögzít, szóval ezt sem a család full HD készülékén fogjuk visszanézni.

Mobil adatátvitelnél az EDGE, GPRS és HSPA sebességek közül választhatunk, tehát az LTE kimaradt, de ebben a kategóriában nem is kell ez, hiszen eleve a hardver sem olyan, ami ki tudná használni. Wifiből a szokásos 802.11 b/g/n csatlakozó van, és természetesen hotspot funkciót sem hagyták ki a mérnökök. Bluetooth-ból 4.0 jár A2DP támogatással. Hogy ez mi? Ennek segítésével tudunk Bluetooth-on keresztül jó minőségben sztereó audio adást továbbítani. Gyakorlatban ezt használhatjuk arra, hogy a kocsiban a megfelelő fejegységre kitoljuk a zenét, vagy éppen az otthoni Bluetooth-os házimozit meghajtsuk vele. (Minő véletlen, pont volt nálunk egy szintén LG márkájú hangprojektor tesztelésre, és jól tudtak együtt működni – erről beszámoló később) Abszolút az extrák közé sorolnám az NFC chipet (helló iPhone felhasználók), aminek segítségével gyorsan tudunk adatot cserélni a telefonok között, illetve később akár mobilfizetésre is használhatjuk, bár ahogy néztük, jelenleg hivatalosan nem támogatja a Mobiltárca a készüléket.

Hátul sem csúnya

Szoftver

Elérkeztünk ahhoz a részhez, ahol talán semmi negatívat nem tudunk mondani a kis készülékről. A gyári Androidot persze elfelejthetjük, ezt minden nagyobb gyártó kicsit megbolygatja. Az LG azonban érzékkel nyúlt a dologhoz és hasznos extrákat pakolt bele. KitKat-et kapunk, abból is a 4.4.2-et, ami nem a legfrissebb, de volt már rosszabb is. Az értesítési panel, és az ott elérhető funkciók nem ismeretlenek az androidosok előtt. A ki-be kapcsoló gombok mellett megtaláljuk a fényerő szabályzót is itt, ha már automatikusan nem tudjuk szabályozni, legalább kézzel gyorsan hozzáférünk. Személyes kedvencem lett az innen elérhető Quick Memo is, amivel az aktuálisan látható képernyőre tudunk gyorsan jegyzetelni, firkálni bármit. Lehet az emlékeztető, vagy esetleg valami érdekes dolog egy weboldalon, amit észrevettünk, bármi. Szintén az értesítési sávban kaptak helyet a QSlide ikonok, azaz az olyan különböző alkalmazások, amelyek nem teljes képernyős módban futnak, illetve még átlátszóságukat is tudjuk állítani. Új témákat, csengőhangokat az LG SmartWorld nevű alkalmazásával tudunk beszerezni, ahol fizetős és ingyenes tartalom között böngészhetünk.

Aki kezdőképernyő megszállott, annak jó hír, hogy akár hetet is használhat. Ezekre aztán 4×4-es kiosztásban ikonokat, vagy widgetek rakhatunk ki. Az alkalmazások listája elsőre nagynak tűnhet, de jó hír, hogy használhatunk itt kisebb ikonokat is, amivel már jóval áttekinthetőbb a készüléken lévő tartalom. A beállítások rész fehér hátteret kapott, ami messze van a szokásos Androidtól, nekem kicsit fura volt, de megszokható. Az „extra” funkciók listájára felírható lehetőség az intelligens képernyő, amely addig nem zár le, amíg a készülék az előlapi kamerával úgy látja, hogy nézzük. Ez a funkció viszont eheti az akkumulátort, így aki nem használja, de szeretne kicsit több üzemidőt nyerni inkább kapcsolja ki. Nem spóroltak a mérnökök a képernyőzár lehetőségekkel, több opció közül is választhatunk. Ezek a szokásos alsó slide, a PIN kód, jelszavas, arcfelismerős, vagy akár a készülék dobozán már feltüntetett knock code. Nekem ez utóbbi tetszett a legjobban, a drágább LG készülékekről már ismerős lehet, és plusz pont az LG-nek, hogy az alsóbb modellekből sem hagyta ki. Ennek használatával a kijelző egy részét 4 területre osztjuk fel, és ezeket kell megfelelő sorrendben megkopogtatni, hogy a készülék feloldjon. Hasznos, gyors és egyszerű.

Az említett SmartWorld témázó app mellett számos gyári alkalmazást találunk, mint például időjárás figyelő, naptár, fájlkezelő, vagy az LG Backup, aminek használatával ingyenesen készíthetünk biztonsági mentést a telefonunkról. A mentés egyébként ütemezhető is, így nem kell nekünk törődni azzal, hogy mikor készítettünk utoljára mentést. A saját LG appokhoz tartozik egy saját kezelő is, ami a frissítéseket és letöltéseket intézi. Ez első indítás után már azonnal jelzett is, hogy van frissítés a készülékhez, akarjuk-e most letölteni, vagy később.

Végszó

Az LG L70 tehát egy megfizethető árú, inkább alsó-középkategóriás telefon, pár fájó hiányossággal, viszont több olyan extrával, amik képesek ezeket a kis tüskéket feledtetni. Aki nem használ sok alkalmazást a telefonján, és nem a legújabb játékokkal szeretne játszani, viszont szívesen alakítgatja a rendszer kinézetét és elég neki egy 4.5-ös telefon, annak bátran ajánlott. A készüléket függetlenül boltokban már 40 ezer forint környékén meg lehet vásárolni, a szolgáltatóknál nem biztos, hogy kapható. Aki egy kicsit többre vágyik, annak talán az LG Optimus F6-ot érdemes megnézni, több tárhely, jobb kijelző. Érdekesség, hogy az L70-nek van dual sim-es verziója, egy picit kerül csak többe, mint a sima.

A készüléket az LG Magyarországtól kaptuk tesztelésre.